Vajasalma

Lejött a barátom Pestről,Leaf hátfallal, Apple laptoppal, hogy reprózzuk le Orbán Balázs fotóit. A laptop nem ment, másfél órát kínlódtunk, hogy képeket töröljünk.

Nő a lány hasában a magzat, Isten kegyelméből.Nem jut eszembe honnan ismerem. Tolja a bevásárlókocsit, mosolyogva, ahogy csak az áldott állapotú nők tudnak. Nagyon szép a mosolya. Körülbelül két hete volt ez.

Közben Isten napja, esője érlelte Irma néni almáit. Én a Gyimesekben voltam Annával, énekelt-hegedült, a házigazda kísérte, én fújogattam a trombitát. Este felmentünk az esztenához. Az idén tavasszal a csíkszentdomokosi táborban Irma néni megkért, készítsek róla pár képet, legyen, mit nézzenek majd a dédunokák, ha ő már meghalt. Bent a házban kicsit kipirult, vonásaiban, mozdulataiban ugyanaz az esetlen női báj jelent meg, amit kislányokon is látni. Furcsa érzés kerített hatalmába, mint amikor egy domború hasú, magzatot hordó fiatal lány az ingébe szedett almákat hozzáönti az én almáimhoz, az ingem ölébe.

A Gyimesekből hazafelé betértem Irma néni udvarára, sokan voltak, nagy csodálkozásomra ott volt, mint egy tünemény, a bevásárlókocsis lány. Odaadtam a képeket, örültek, mindenki mosolygott, kissé zavarukban is, mivel hálálják meg, adjanak almát, mondták, nekem kellett megrázni a fát, szedtem párat az ingembe, akkor hozzám lépett és domború hasáról ingembe öntötte a vajasalmákat.

Most reggel fél nyolc, vasárnap, Tóbiás, nővéremék macskája felugrott az ablakpárkányra, az esőt nézi. Mit láthat?

My friend from Budapest came to town, Liffe camera, Apple laptop with him; we were to make repros of Balázs Orbán’s photos.

His laptop didn’t work, it took him one and a half hour to finally delete some pictures.

The foetus is growing inside the girl’s belly by the grace of God.

She was pushing the shopping trolley with a smile only childbearing women can have. Her smile was beautiful, but her name I couldn’t recall.

All this happened some two weeks ago. In the meanwhile God’s sunhine, God’s rain were ripening auntie Irma’s apples. Anna and I were up in the Ghimes region, she sang, played the violin, our host accompanied her, I would blow the trumpet. In the evening we took a walk to the sheepfolds.

Earlier this year, in Csíkszentdomokos photocamp auntie Irma had asked me to take some photos of her, so that her grandchildren would be able to see some of her after her death.

Inside the house her face blushed, her lineaments, her gestures showed the awkward charm one can observe on little girls, too.

It was an odd feeling that seized me, as when a childbearing young girl with a bulging belly pours the apples gathered in her shirt into mine.

On our way back from Ghimes I stopped by auntie Irma's. In her yard there were lots of people and – to my biggest surprise – among them, like a marvel, the beautiful shopping trolley girl. I gave them the photos I had taken, they were delighted, everybody was smiling, partly in embarrassment how to thank me, let’s give hime some apples, they finally said, it was me who had to shake the tree, I gathered a few apples into my shirt, then she came up to me and poured the apples down from her bulging belly into my shirt.

It is half past seven in the morning now, Sunday; Tobias, my sister’s cat has jumped up the windowsill and is watching the rain.

I wonder what he sees.