SZOMBAT-VASÁRNAP

A Kalonda tető alatt

Szombaton és vasárnap is ott volt a kilapított menyét a Vácmányon. Vasárnap este hazafele is láttam, a nagy kanyarban, ahol vissza kell kapcsolni kettesbe.

Szombat délben Korond felett a Firtos hóporos volt, mintha lisztel szórták volna meg. Felmentem a falu fölé a dombra és immár harmadszor megismételtem Orbán Balázs fényképét.

Csíkban téli hideg volt, a garzonlakásos tömbház előtt melynek a városra néző hátsó homlokzatán ruhák száradnak a szürkületi szellőben, kislány labdázott egyedül, feldobta magának, aztán felütötte a piros labdáját.

Nem kellett zavarjak senkit, hogy lakásából kifényképezzek, az emelten közös mosdót találtam, nyitva volt.

Amikor kijöttem az épületből kislány még mindig egyedül labdázott, szorongásom képe; hogyan töltsem el az időt nyolcig, amíg az ismerősöm dolgozik.

De összetalálkoztam a zenész ismerőseimmel, meghívtak kedves vacsorára.

Györgypálnál aludtam Gyergyóalfaluban , pelletkályha melegében.

Reggel megmutatta a marost. Harminc éve várom, hogy megnézzem a Marost Marosfőnél. A felfedezés gyerekkori érzésével gyorsabban dobogó szívvel lépkedtem a kanyargó fűzfasor felé ahol elképzelésem szerint majd át tudom ugrani a Marost, mélyeket lélegeztem a párás, dús levegőből

Minden folyónak van alsó szakasza és felső, attól függ hol állunk .

A magyaroknak ez a pont Baja. A Duna Bajánál ( Konc István)

Lépkedtem a harmatos fűben, gyöngyök, nőim nevei gurultak végig lábamon.

Eltöltött az a ritka telt súlyos érzés, amitől mindig megkönnyebbülök.

Két fényképet ismerek a Székelyudvarhelyi Református Kollégium udvaráról, amelyek a XIX. században készültek, az egyiket Orbán Balázs fényképezte körülbelül 1868-ban, és a marosvásárhelyi levéltárban lapul szó szerint, a másik az udvarhelyi G kávézó falán látható, a Kis Gergely emlékszobra körül itt is sok ember, abban az időben a fényképezés szenzáció volt.Egyelőre nem tudom még ki a kép szerzője. Barni jóvoltából az enyém lesz, de, lehet a Kollégiumot illetné, vasárnap lévén most sem tudnék emberes képet ismételni az udvaron,gondoltam kávézás közben a G-ben.

A képek hol vannak? A falakon, az újságokban vagy a fejeinkben?

A székelyszentléleki focipályán%%% már leszedték a hálókat a kapukról, a szögletzászlókat is eltették, de az emberek még ott voltak a meccs után mire odaértem, fényképezkedés után elfelejtettem megnézni, hogy a lányok fényképei ott vannak-e még a kapufélfán.

-Száraz kutakkal megyünk bele a télbe, baj lesz,-mondta a stoppos lány.

-Mindenkinek a kurva anyja, aki nem rohan velem most be a tengerbe,-kiáltotta 1996 ban Vama-Veche-n az akkor még Vama-Veche nevű zenekar énekese miután megivott egy üveg vodkát a színpadon.

Rohantam háromszázadmagammal, fényképezőgéppel, az algás éjszakai Fekete tengerbe.

Vasárnap este Vásárhelyen zenéltek.

Kedd reggel van, két napja esik, elmossa a menyétet, megtelnek a kutak.

Nincsen baj, illetve, lehet, beázik a műtermem

A Maros Marősfőnél



Marosfő



Marosfő





Marosfő



Marosfő



Csíkcsicsó








Székelyszentlélek


http://lovacska.blogspot.com/2008/11/szkelyszentllek-fociplya.html



Alsósófalva



Parajd és Szováta között



Makkfalva







Marosvásárhely


http://fotof.hu/ Vama-Veche



On Saturday and Sunday, the flattened weasel was still lying there on the road leading across Vácmány hill. I saw it Sunday evening, too, in the big curve where one has to shift into second.
Saturday at noon Firtos hill above Korond was snow-powdered as if someone had spread flour on it. I walked up the hill and repeated Balázs Orbán’s photo now for the third time.
It was wintry cold in Csík, in front of the block of one-room flats with a back façade which faced the town and where clothes were drying in the dust breeze a little girl was playing alone with her red ball, she threw the ball up for herself, then hit it.
I didn’t need to disturb anybody to take photos looking out from their flats, on the storey I found a shared washroom, it wasn’t locked.
When I left the building, the little girl was still playing alone with her ball, the image of my angst; how to pass the time till eight when an acquaintance of mine would finish work.
But then I met some musicians I had known before, they invited me to a nice dinner.
I slept at Györgypál’s in Gyergyóújfalu, by the warmth of a pellet stove.
In the morning he showed me the Maros. I had been waiting for thirty years to have a look at the Maros at Marosfõ. With throbbing heart and a childhood feeling of discovery I paced towards the windig line of willows where I supposed I would be able to jump across the river, I took deep breaths of the misty, thick air.
Every river has its lower and upper reaches, depending on where we stand.
For Hungarians this point of reference is the Danube at Baja.
I trotted in the dewy grass, pearls, names of the women I had had were rolling over my feet.
That rare, full, weighty sensation came over me that always makes me feel relief.
I know two XIXth century photos of the yard of Székelyudvarhely Reformed College, one of them was taken by Balázs Orbán around 1868 and is lying practically hidden in Marosvásárhely archives, the other one is hanging on the wall of Café G in Székelyudvarhely – in this one there are also lots of people around Gergely Kis’s monument: photographing used to be a stirring event at the time. So far, I dont’t know who the author of the picture is. Thanks to Barni, the picture will be mine, but perhaps it ought to belong to the College. As it is Sunday, it wouldn’t be possible this time either to repeat the photo in the yard with people in it, I said to myself while having a coffee at G’s.
The images, where are they? Are they on the walls, in the papers or in our minds?
The nets in Székelyszentlélek footballground had already been removed from the goals, the corner flags had been packed away as well, but by the time I arrived the people were still there after the match. After having taken some shots I forgot to look if the pictures of the girls were still on the posts.
– We are approaching winter with dry wells, trouble is to come – said the thumber girl.
– Everyone’s a son of a bitch who does not run along with me into the sea – shouted the singer of the band then called Vama Veche in Vama Veche in 1996, after having a bottle of vodka on stage.
I ran, with three hundred others and a camera, into the late night, full of algae Black Sea.
Last Saturday they had a concert in Vásárhely.
It is Tuesday morning, it has been raining for two days, the rain will wash away the weasel and fill the wells.
No trouble is to come, except that my studio might leak.