Elhanyagoltam kicsit szegény blogomat, még ősz volt, amikor ez történt - I’ve been letting my good old blog aside lately, it was still autumn when this happened :

Megjött az ősz illataival, kis utcákban Izabella szőlő, a kicsierdőben alattam tölgy. 

Tegnap estefele is ki kellett mennem  a Maroshoz, sikerült pár jó golfütés, tudatlan pillanat. A vékony felhőben nyilt ablakon megjelent a felkelő telehold is. A kutyás alakok közül rámkiált az egyik , aztán odajön, beszélgetünk , könnyen, elég jól vannak apáink, mikor lesz  a 6o éves érettségi találkozójuk, nem tudjuk?

Ahogy biciklivel mentem haza, balról követett a kövér  hold.  Jobbra az égen nagy madarak jelentek meg, talán gémek, alvóhelyet kerestek. Köröztek a holtág fái fölött, le-leszáltak, billegtek az ágakon. Amikor megnyugodtak, csak a hosszúnyakú fejük sziluettje láttszott a nagy fák koronájában. Ha felemelve tartottam a fejem, millió éves képet láttam, jobbra az őslényszerű madarakkal, balra a nagy holddal.

Automne est arrivé avec ses odeurs, du raisin cassis dans les petites rues, dans la petite forêt au-dessous de moi : un chêne.

Hier vers le soir j’ai descendu aux bords de la Maros. Il y a eu quelques coups de golf réussis, quelques moments inconscients. Au travers de la fenêtre ouverte dans le nuage mince, la pleine lune levante est aussi apparue. Parmi les figures avec des chiens il y a un qui m’appelle, puis il s’approche, on discute sur un ton facile, nos pères vont plutôt bien, sait-on quand ils auront leur 60-ème rencontre avec les anciens collègues de lycée ?

En rentrant sur mon vélo, la grosse lune me poursuivait. A droite, dans le ciel, des grands oiseaux, des hérons, peut-être, cherchant un endroit pour dormir. Ils tournaient autour des arbres bordant le bras mort de la rivière, descendant, se balançant sur les branches. Après qu’ils ont trouvé leur repos, on ne voyait plus que la silhouette de leurs têtes sur les cous de cygne, parmi le feuillage des grands arbres. La tête levée, je voyais une image de millions d’ans, à droite les oiseaux ressemblant à des êtres primitfs, à gauche : l’immense lune.

”Autumn is here, with its odours, Isabella grapes in the tiny little streets, oak in the small woods below my block of flats.

Yesterday evening I felt like going down to the riverside, I did some nice golf swings, a moment with no consciousness. Through the window opened in one of the thin clouds the rising moon showed up. Some guys were walking their dogs, one of them shouted 'Hello', then came up to me, we started a conversation - our fathers are fairly well and at ease, their 60th class reunion is approaching, we wonder when the exact date is due.

I went home by bike while the fat full moon was following me on the left-hand side. On the right, big birds appeared in the sky, maybe herons looking for a place to sleep. They were circling above the backwater trees, from time to time they would perch on a twig, waggling.  When they settled, only the silhouttes of their long-necked heads could be seen through the crowns of the big trees. If I kept my head raised, I could see a million years’ old image, with the big moon on the left and with the paleontologic-like birds on the right.”