A tegnap hála istennek esett a sítáborban, korábban hazaindulhattunk, elértem a tüntetésre. Azért még sétáltunk egyet a szemerkélő esőben. Nem tudom, a víz erősítette-e fel a fenyőillatot, vagy a famészárlás következtében szétzúzódott milliárdnyi fenyőtű? A kis tisztavízű csilingelő csermely Ratosnyára érve dübörgő barna monstrummá változott. Dagadt a Maros. Szászrégen alatt a széles völgyben megnyugodott, csíra fakasztó , föld tápláló elem lett. Színesedik a határ.
Belepi a gyom a parlagot, ahol golfütéseimet gyakorlom.
Délután 5 órakor a Postarét felett sok ismerőst, szomszédot láttam. Ott állt, immár a járdán a 2004 es fekete fehér képem egyik szereplője, gyermekkori barátom édesapja is.
2004. március 15.
2013. március10.
2007.
2013. március 10. Maroshévíz
2013. március 10.
3 megjegyzés:
Koszi a kepeket. Jol esett latni.
Nincsen mit.
apádat felismerted mindkét képen?
Igen, felismertem.
Tetszik ahogy az ido mulasat erzekelteted a regi/jelen kontraszttal, legyen az szemely (mint ebben az esetben) vagy taj (pl. Feri barakja a hetfaknal).
Megjegyzés küldése