EGÉSZSÉGÉRE

Fészket raktak alattam a varjak, kinagyítottam a képet, nincsen benne még tojás, de most kinéztem az ablakon, és kotlik rajta, most tojta meg vajon? Fő a tyúkleves a konyhában, tyúkleves szag van a lakásban, ha másnapos vagyok, ezt csinálom, megnyugtat a tyúkleves illat.
Miért nem fizettem, és nyomtam le a kilincset, hogy kilépjek a Tutunból, és miért nem mentem haza, rágódtam, miközben gyalogoltam reggel 8 előtt a kocsim után, amit mostanában már otthagyok, ha többet iszom 1 deci bornál.
Zavart az araszoló kocsisor füstje, rám dudáltak, rég nem mosott, poros autóból integettek, átszűrődött rajta a felkelő nap aranya, a hülye filmekben látni ilyet, zárt homályos üveg mögül, vakító ellenfényben tátog a meghalt szereplő, nem lehet már kommunikálni vele.
A szemem elé tartottam a kezem, mintegy jelezve is, hogy nem ismerem fel.
Leengedte az ablakot. Húsz év alatt vagy háromszor ha összefutottunk .
Kiáltottunk pár szót egymásnak, mosolyogtunk, örültünk, én lehet, kicsit jobban.
Megnyugodtam, az egészségére ittam a tegnap, meg fog gyógyulni.
Húsz év múlva le fogom fényképezni.

Crows have built a nest under my place; I have just made an enlargement of the photo – there is no egg in it so far, but when I look out of the window I can see the bird brooding. Has she just laid her eggs, I wonder. In the kitchen chicken-broth is simmering, the flat smells of chicken-broth, I always make it whenever I have a hangover, the smell of chicken-broth soothes me.
’Why didn’t I pay the bill and put my hand on the door-handle to leave Café Tutun, and why didn’t I go home?’, I was mooning before 8 o’clock in the morning while walking towards my car which nowadays I leave parked if I have more than a glass (that is 1 dl) of wine.
The smoke coming from the looping row of cars bothered me a lot, someone honked at me, there was a waving coming from a dust covered car that was not washed for a long time, the gold of the rising sun was glimmering through it, stupid films show such things, in blinding backlight the dead character is gasping behind a closed, dim window, communication is not possible any more.
I put my hand in front of my eyes, as if indicating that I did not recognize anyone
The driver winded down the window. In twenty years we hardly met three times.
We shouted a few words towards each other, we smiled, we were glad, maybe I was a little bit more glad than the other one.
I felt soothed, it was this person’s health I had drunk to yesterday.
Twenty more years and I will take a picture of the completely recovered character.