SÁRGARIGÓ

SÁRGARIGÓ

Tegnap este igazi havazás volt, vártam az elhaladó surrogó kocsikra, hogy átmehessek. Ebbe a helyzetbe került mellém egy fiús, érett arcú vékony kislány. Állt a jobbomon.( Fiatalkori szerelmeim lányai egyidősek akkori anyjukkal) jól kivártam amíg minden kocsi elhalad, mintha a lányra is vigyázva. A kislány talán illemből, csak utánam lépett ki, de hamar elhagyott.

Fekete lábnyomai úgy szökkentek ki a talpai alól , mint hajnali részeg hazatámolygásaimat kisérő füttyök feketerigói az Andrássy úton. ( nem emlékszem, hogy láttam volna sárgarigót.Várom) nagyon érdekes kép volt, animációszerű, ahogy születtek nyomában a fekete lábnyomok , az idő átjárhatóságának lépcsői, amin ha elindulnék, az anyám ajándékozta telken felállított konténerlakásomon bekopogó apámra ébrednék, kijött busszal. Aggódik

Mire kék lett az ablakomon a függöny hagyta csík ma hajnalban, a rigófüttyöt lassan elfojtó varjúkárogásba éles cinkepityegés vegyült. ( milyen állathoz hasonlított Józsi? – petymeg, olyan volt mint egy petymeg)

Nem forgolódtam tovább az ágyban, a fényben alakot öltött a trombitám.

Odatettem egy teát.