PRAGUEBIENNALE 3

Személyes politika. Fiatal művészek Magyarországról

A 2007-es Prágai Biennáléra különböző médiumokban alkotó - videó, fotó, rajz, installáció – fiatal magyar képzőművészek munkáiból válogattunk. Ez a válogatás az intim, személyes indíttatásból született munkáktól a politikai, társadalmi kérdéseket feszegető művekig ível és különböző szempontokból vizsgál alapvető emberi kérdéseket időről, múlandóságról, emlékezésről, valamint morálról, értékről, toleranciáról. A mindennapi valóságunk komplexitását felölelő művekre - legyen szó intim, bensőséges környezetről, vagy egy szélesebb társadalmi/politikai kontextusról – ugyanaz az érzékeny, személyes hangvételű megközelítés érvényes.

Esterházy Marcell és Loránt Anikó poétikus alkotásai hétköznapi eseményeket dokumentálnak. Éles szemmel választják ki és örökítik meg a hétköznapok sajátos eseményeit.

Esterházy Marcell filmjén egy vasárnapi ebédet látunk. Az asztalfőn a nagyapa ül, akinek tökéletes nyugalma éles ellentétben áll a többiek zaklatott kapkodásával. A vasárnapi ebéd a család egyik meghatározó érintkezési felülete, amelyet a nagyapa az evés, a művész pedig a kommunikáció oldaláról közelít meg.

Loránt Anikó érzékeny rajzaival hétköznapi eseményeket és történéseket dokumentál, észrevételeit viszi papírra. Visszatérő témái könnyed, játékos történeteket alkotnak. A rajzok és akvarellek gyakran naplószerű szövegekkel, valamint a kisfia számára és vele együtt készített rajzokkal egészülnek ki.

Fekete Zsolt és Csákány István tájképek rekonstruálásával foglalkozik. Eltérő módokon, de mindketten a természet szemlélése közben nyert önismeretre koncentrálnak.

Fekete Zsolt Orbán Balázs és Veress Ferenc több mint száz éve Erdélyben készített tájképfotóit exponálja újra, hogy az egykor voltat és a jelent egymással szembesítve mutassa meg a változás alig észrevehető konfigurációit.

Csákány István impozáns installációja, A lominici csúcs rekonstrukciója (Peak Search) című munka egy emblematikus tájkép leegyszerűsített rajzának rekonstrukciója. Formailag a lomnici hegycsúcs jellegzetes hegygerincére emlékeztet, míg szerkezetében az adatok vizuális megjelenítésére alkalmazott diagrammokat idézi.

A köztéri akciók kiállított fotó- és videódokumentációi kérdések egész skáláját vetik fel a személyes és társadalmi felelősség problémaköréből.

Mécs Miklós, Sárai Borbála és Vándor Csaba paradicsompalántákat ültetett olyan sírokra, melyekről az elhunytak hozzátartozói megfeledkeztek. A hónapokig tartó gondoskodás után leszüretelték az érett zöldségeket. A köztéri projekt dokumentációja végigköveti ennek a látszólag egyszerű tevékenységnek, illetve gesztusnak a folyamatát, s egyben a múlandóságra emlékeztet, melankolikus hangulatot kelt, nem utolsósorban pedig gazdaságosságra és újrahasznosításra késztet…

Schneemeier Andrea 2004-ben készült akciójának helyszíne a bécsi Karlsplatz forgalmas aluljárója. Három símaszkos férfi filozófusoktól idézett gondolatokat kiabál. Az ókori agórák atmoszféráját idéző performansz szembeállítja a modern társadalom félelmeit és idegenekről alkotott sztereotípiáit a tolerancia, a másság, a társadalmi morál és jogok, valamint a politikai vita drámájának fogalmaival. 2004 óta több európai városban is megvalósult (Berlin, Budapest, Belgrád, Bécs).

Kurátorok: László Gergely, Simon Kati

Fekete Zsolt

Az idő nyomában, 2003-2006. Lambda-Print

Fekete Zsolt fekete-fehér képpárai az időről és a változásról szólnak. Olyan helyekre tér vissza, ahol valamikor régen valaki már készített egy felvételt. Rekonstruálja a helyet és a látványt, hogy az egykor voltat és a jelent egymással szembesítve mutassa meg a változás alig észrevehető konfigurációit. Nem nagyon változik a táj ez alatt az idő alatt, alig felfedezhetőek a mesterséges beavatkozás vagy a természet átalakulásának nyomai. Százévesre nyúlik a megörökített pillanat. Kierkegaarddal szólva: a visszahozatal, az érvényben tartás, az ismétlés révén bepillantást nyerünk a természet s benne saját természetünk szerkezetébe. Nem kell ehhez más, mint foglyul ejteni egy-egy pillanatra a soha-soha meg nem álló időt.

Susanne Gamauf, Város/Táj/Beavatkozás, Dorottya Galéria, 2006 Beöthy Balázs szövege alapján (www.exindex.hu).

Personal Politics. Young Art from Hungary

For the Prague Biennale 2007, we have been selecting artworks by young artists from Hungary using different media: video, photography, drawing, installation. The scope of selected works ranges from those motivated by intimate, personal stories to politically and socially inspired pieces. They investigate basic human questions about the perception of time, transiency, personal memories, and examine the problematics of moral values and tolerance from various aspects. Embracing the complexity of our everyday realities the selected works – either focussing on the intimate, private sphere or on the wider social/political context – share similar sensitivities and rather personal approach.

The poetic works of Marcell Esterházy and Aniko Loránt are documents of everyday events. With a poignant sense of observation, they capture particular moments of everyday life.

In Marcell Esterházy’s film, we see a Sunday family lunch with the grandfather presiding. His perfect tranquillity is in extreme contrast with the hasty style of the others. The family lunch on Sunday is an important interface for interaction, which the grandfather approaches from the position of eating and the artist from that of communication.

Anikó Loránt’s sensitive drawings document the events, happenings, observations of everyday life while several subjects keep returning in the playful narratives. They are often complemented by diary-like texts as well as drawings made for, or together with, her little son.

Focusing on self-cognition gained while contemplating nature, Zsolt Fekete and István Csákány deal with landscape reconstruction on different levels.

Zsolt Fekete recaptures photographs of Transylvanian landscapes taken by Balázs Orbán and Ferenc Veress more than a hundred years ago, to indicate the barely visible configurations of change, by contrasting past and present.

A compelling installation by István Csákány, the Peak Search, is a reconstruction of a simplified drawing of an emblematic landscape. In shape, it resembles the characteristic ridges of the Tatra Peak Lomnic, while in structure, it reminds us of the diagrams used for the visual representation of statistics and tendencies.

A wide range of questions of personal and social responsibility are evoked by the exhibited photo and video documentations of public space interventions.

Miklós Mécs, Borbála Sárai and Csaba Vándor planted tomatoes on graves, which had been neglected by the relatives of the dead. After months of care, they harvested the vegetables. The documentation of this public art project follows the process of this seemingly simple activity/gesture, while triggering ideas of transiency, feelings of melancholy and intentions of being economical and recycling…

The busy underpass of the subway at Karlsplatz, Vienna served as the location for Andrea Schneemeier’s intervention in 2004. Three men in ski masks were quoting thoughts by philosophers, thus reanimating the atmosphere of the ancient agora and at the same time contrasting fear in the modern society and the stereotypes of the stranger with ideas of tolerance, diversity, rights and moral of society, drama of the political discussion. From 2004 onward, the performance took place in different cities in Europe (Berlin, Budapest, Belgrade, Vienna).

Curators: Gergely László, Kati Simon

Zsolt Fekete

In Search of Time, 2003-2006. Lambda-Prints.

The black and white photo pairs of Zsolt Fekete are about time and change. He returns to locations already photographed by someone long ago. He reconstructs the scene and the sight to show the barely perceptible configurations of change by confronting past end present. There is hardly any change in the landscape during these periods; traces of nature’s transformation or human intervention are almost impossible to notice. The frozen, „immortalized” moment grows to encompass a hundred years. In Kierkegaard’s words: through bringing back, keeping in effect and repeating we get a glimpse of the structure of nature and our own nature within it. To achieve this, we just once in a while need to capture never-stopping Time for a moment.

Susanne Gamauf, City/Landscape/Invention, Dorottya Gallery, 2006 with reference to Balázs Beöthy’s article on www.exindex.hu.